A kisváros a Közép-Nyírség É-i részén található közel a Tisza-folyóhoz.
Elérhetőség vasúton:
A keskeny nyomvonalú vasút átszeli a települést (Búj-Dombrád).
Elérhetőség közúton:
A 38-as és 4-es főútak kb. 15 km-re találhatók.
Történelmi adatok:
IBRÁNY
Település története
Neve személynévi eredetű: Ibrahim = Ibrány. (Mező-Németh 54-55.) Ennek ellenére az okleveles adatok aránylag későn, a XIII. század végén említik először. IV. László birtokosát, Albert fia Sebestyént – mivel hadjárataiban vonakodott részt venni – 1280-ban megfosztotta Ibran nevű birtokától és azt Marcellus fia Severides (Selfridus) comesnek adományozta.
Az új birtokos ugyanezen évben a falu másik felét – amelyet Miklóstól kobozott el a király – is megkapta és vele együtt a Kozmatelke nevű földet is. Ezt az adománylevelet László 1286-ban újból megerősítette. (CD V. 3. 31., 33., 317.)
Az oklevelek hiánya miatt meg nem állapítható időben, a XV. században az Ibrányi család kihalt, utolsó férfi tagjait az iratok 1435-ben említik. Ezek leánytestvérét Vay István vette el, aki bizonyos birtokrészeket kapott itt; később ez a család nevezte magát Ibrányinak, de vajai előnévvel. Ez idő tájban a birtok egy része a királyi fiscusra szállott. Az egyik szigeten vár, illetve kastély épült a királyi részen; ez 1463-ban kétségen kívül már állott.
Jelentékeny hely lehetett, mert 1461-ben csak Szokoly Péter birtokrésze 26 porta után adózott. Ettől az időtől csak két birtokosa volt, az említett vajai Ibrányiak és a Szokolyak. Ibrányi Miklós és Szokoly Boldizsár 1553-ban Szántóhalma és Szentpétertelke nevű határrészek felett pereskedtek, sőt az előbbiért a két család utódai még 200 év múlva is pert indítottak. A vár helyéről és sorsáról alább esik szó.
A falu a XVI. században is jelentékeny nagyságú, 1556-ban 32 tizedfizető háztartása alapján 210-230 lakosa lehetett. Földesurai 1588-ban Ibrányi Pál, Ferenc és Miklós voltak, hármójuknak 66 jobbágyuk volt. Ibrányi Miklós kúriája a Barátszigeten állott, és az egész család közösen bírta a „domus seu castellum Barát” nevű helyet.
A jobbágyfelszabadítás idején 1885 lélek lakott benne, 1851-ben Fényes Elek szerint „az északi oldalon vízzel állandóan körülvett szigetben egy várkastély-rom szemlélhető, még 30 év előtt az Ibrányi család egyik tagja lakta, de jelenleg csak a puszta falai állnak”. (Fényes 1851, II. 128.)
1870-ben 403 háza, 2278 lakosa volt, területe 10465 kat. hold; 1910-ben 515 házban 4658 lélek élt. (Hnt.)
Első okleveles említése 1463-ból való, amikor is a Szokolyaké a falu, és ekkor Castellum Ibran néven említik. Csánki szerint II. Ulászló idején építik. 1590-ben Ibrányi Miklós gyermekeinek a nádori helytartó által kiállított osztályos levelében a leánytestvérek Chyur pusztát Ibrányi Ferencnek és Pálnak juttatják.
A XV. század végén épült várkastélyt a XVII. században többször átépítették, javították és a XVIII. század második feléig lakták. Kápolnája a XIX. század közepéig fennállt, amikor a kastély területén már csak gazdasági épületek voltak. Az 1850-es években a kastély épületeinek anyagát széthordták és az amúgy is rossz állapotban levő, bizonytalan alapokon épült kápolnát is valószínűleg ugyanekkor megszüntették.
1962-ben a várkastélytól 100 m-re nyugatra téglafalat találtak, amelyet a Nyíregyházi Múzeumtól Nyárády Mihály vizsgált meg. A téglafal U alakú, azonos magasságig falazott három szakaszból állt, a nyugati és keleti fal 5 m, az északi szakasz 4 m; szélessége 70 cm, magassága 80 cm. A keleti falhoz a föld alatt 2 m-es, lejtős kialakítású szakasz csatlakozott.
A falu mai határába több középkori – később pusztává lett – település olvadt be. Ilyenek: Apáti, Csur, Esztár, Filep és Szentpétertelke.
Apátit, amely a Balog-Semjén nb. Kállai Egyed fia Iván birtoka volt, a Tiszaköz nevű erdővel az adományos Pécz nb. Lukács mester 1329-ben csatolta Ibrányhoz. Ezt a birtokot – amely a nemzetség osztozkodásakor, 1342-ben továbbra is közös maradt – Iván királyi adomány révén szerezte.
A XIV. században kápolna állott rajta. 1345-ben Iván és Simon fiai kettéosztották.
A bírtok és falu helyét ma már csak valószínűsíteni lehet, a mai faluhatár északkeleti részén, a Tisza kanyarulatában levő Apáthegy nevű legelő táján.
Csur a legújabb időkig élő helynév volt; helyét az 1764-ben lefolytatott határper kapcsán felvett vázlat – a per melléklete – és a Sexty-féle 1802-ben készült megyetérkép alapján a mai falutól nyugatra kell keresni. A Paszab felé eső határrészen terül el. Először 1363-ban említik.
Esztár Csurtól nyugatra, a buji határ mentén volt. 1408-ban kétségtelenül falu és az Esztári család birtoka. Nem tudni, hogy mikor pusztult el, 1553-ban már terra, amin Szokolyak és az Ibrányiak osztoztak. Pontos meghatározását az 1764-i határper és a Sexty-féle megyetérkép könnyíti meg. A helynév a XIX. században még élt, ma is ismerik Esztárka formában.
Filepet a Kállay család 1427-i birtokfelsorolásában említik. 1612-ben Ibrányi Ferenc jószágai felosztásakor zálogos birtokként volt a kezén. Ma élő helynévként már nem ismerik, a múlt század közepén a tagosítási iratokban még előfordul. Szentpéterelkével együtt emlegetik, tehát azon a tájon lehetett.
Szentpéterelke Csur és Esztár között, a mai faluhatár nyugati oldalán feküdt. Szentpéter néven 1364-ben a Balog-Semjén nemzetség Semjéni ága szerezte meg. A XV. században egy része az Ibrányiaké volt, és a Szokolyakkal való közös birtoklása a XVI. század folyamán is fennállott.
Az 1764-i határper és a Sexty-féle térkép alapján helye meghatározható. 1851-ben Telekpuszta néven került fel a kataszteri térképre.
A település ma dinamikusan fejlődő kis város a Rétköz Nyugati szélén.
Jelenleg az adatbázisban nem szerepel rendezvény a megadott
településhez
Természeti értékek:
Tisza mentén védett (galéria) ártéri erdő - "természeti terület".
Műemléki védettségű épületek:
Református templom, román eredetű, gótikus átépítéssel, 1510 körül. Átalakítva és bővítve a XVIII - XIX. században, déli és nyugati faragott kő kapuja késő gótikus.