Földrajzi eredetű helynév; az „Új” jelző a másik (Ófehértó) hasonló nevű helytől való megkülönböztetés okából ragadt rá. A középkori adatokból nem mindig állapítható meg egyértelműen, hogy melyik faluról van szó. A település a keleti oldalán levő szikes tóról kapta a nevét. Amikor már megbízhatóbb adatok állanak rendelkezésünkre, földesurai kisnemesek; az Ófehértót bíró Gut-Keledek vagy leszármazottaik birtoklásának nincs semmi nyoma. Feltehetően nem régibb település a XVI. századnál, amikor a mai határába beolvadt falvak sorra elnéptelenedtek. Jellemző módon az 1556. évi, a környék összes falvait felsoroló dézsmajegyzékben sincs szó róla. Pedig ez időben már létezhetett, bár az adatok inkább csak itteni szántóföldekről és rétekről, de nem lakott helyről beszélnek.
Ekkor a Perkedi, a Dersi, a Bolthi és a Magyi családok voltak a birtokosai.
Egyértelműen csak a XVII. század első évtizedeitől tudjuk a település sorsát nyomon követni.
1614-ben a két Bogdányi testvér egyezkedik az itteni portiók felett.
1627-ben lakói megújíttatták a Báthori Gábor részére adott II. Mátyás-féle oklevelet a harmincad-mentességükről. De ekkor már hajdúk lakták, akiket Báthori Gábor telepített ide.
1635-ben az országgyűlés ugyan megszüntette az itteni hajdúk kiváltságait, de ezek földesurai akkor már az erdélyi fejedelmek voltak – és a törvény végrehajtatlan maradt. Néhány család, elsősorban a Bogdányiak tovább is megtartották itteni részüket.
Azonban a Rákócziak védnöksége és földesurasága alatt élő hajdúk teljes földesúri jogot gyakoroltak a faluban, a megye és a többi földesúr sérelmére.
A Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején, 1772-ben 17 földesura volt az itteni 12 jobbágynak és 58 zsellérnek. A legnagyobb részt a Rákóczi-jusson Aspremont Gobert gróf (5 jobbágy és 14 zsellér), valamint Czikó Mihály (5 jobbágy és 22 zsellér) bírta. A többi földesúrnak, köztük a korábban is birtokos Szunyogh családnak 1-1 jobbágya vagy éppen 1-1 majorsági zsellére volt. A jobbágyfelszabadulás idején a falunak 7226 lakosa volt, vegyesen magyarok és görög katolikus vallású kárpát-oroszok, és 47 földesura, akik nagyrészt a határába beolvadt pusztákon (Bolt, Micske, Szegenyháza) nemesi közbirtokosság formájában gazdálkodtak.
A falu határába olvadt be a kora középkori Bolt falu (ma is élő dűlőnév); neve személynévi eredetű. A falu egyes feltevések szerint mára a XIII. század elején létezett, de kétségtelen adatok 1213-ből, illetve 1321-ből vannak. Ez utóbbi adat szerint Azarias fia András bolti és szilasi új telepeseiről beszél.
A falunak 1332-36-ban temploma és papja volt. Egyháza védőszentje Szt. Mihály. A Bolti család utolsó leánytagját, Margitot 1593-ban említik utoljára.
A falu 1556-ban még lakott volt, mintegy 105-110 lélek élt benne, templomát is említik 1554-ben; a birtokosok egyikének ékszereit a templomban őrizték.
Számos kisnemes birtokosa perel érte a következő száz év alatt; a középkori helynevek mellett számos újabb is kerül elő a perekben, sőt a XVI. század utolsó harmadából még két itt álló kúriáról is tudunk, de 1613-ban már puszta, és ettől kezdve az is marad mindvégig.
A XVII. század végén egy részét a hadházi hajdúk bírták. Egyébként földesurai inkább Újfehértón laktak. Templomának romjai 1696-ban még láthatók voltak (Hevenesi), sőt a romot az 1828-i canonica visitatio is említi.
A mai újfehértói határon másik középkori település volt Micske. A helynév személynévi eredetű: Miklós becézett formája. A bírtok 1291-ben a Gut-Kelet nb. Pál báné volt és 1329-ben Pál bán fiai rokonságukkal megosztoztak rajta.
1372-ben a nemzetségből elágazott Rakamazi Domokos a Kállay családbeli Lengyel Lőkösnek adta el. Mégis később visszaszerezte, mert 1423-ban fia járat határt Micske és Szakoly között.
A XIV. században a Rakamazi és Szakolyi (Zokoly) családbeliek pereskedtek érte. Végül is a XV. század elején az egész falu Zokoly Miklósé volt.
A település területe igen nagy, közel 17 ezer kat. hold volt az 1930-as összeírás szerint. Lakosainak száma 13.571 fő és 62 tanya tartozott hozzá. Debrecen és Nyíregyháza sokáig innen merítette – bizonyos fokig ma is így van ez – munkaerő tartalékait. Jelentős a Gyümölcs és Dísznövény Termesztési Kutató Intézete és Gyapjúszövő gyára.
1983-tól nagyközségi – Érpatakkal közös – tanácsa van, 1990-től önálló, 1992. március 6-tól pedig visszakapja városi rangját.
Teljes lakónépesség
13819 fö
Munkaképes korú lakosság száma
fö
Helyben foglalkoztatottak száma:
fö
Munkanélküliek száma:
fö
Üzemek
Legfontosabb termékek
Telekingatlanok
Fejlesztési elképzelések:
Intézmények:
Az adott településen nincs intézményünk.
Rendezvények
Jelenleg az adatbázisban nem szerepel rendezvény a megadott
településhez