A település a Rétköz kistérség része, Nagyhalász városhoz közel, a megyeszékhelytől 25 km-re található.
Elérhetőség vasúton:
A Búj-Dombrád kisvasúti vonallal van kapcsolata.
Elérhetőség közúton:
Legközelebbi főút a 4-es út, közel 13-14 km-re.
Történelmi adatok:
Beszterec története:
Szláv eredetű helynév, sebes folyású vizet jelent. Az egyik tiszai holtág neve ma is Sebesdek. Eredetileg a Hont-Pázmán nemzetség birtoka volt, és monostora felett a patronátusi jogot a Hont-Pázmán nembeliek gyakorolták annak ellenére, hogy IV. László 1287-ben hűtlenségük miatt tőlük elkobozta és a Kállay család tagjainak adományozta. A település északi felében, a Várszigeten helyezkedett el az őskori eredetű földvár, amelynek két gyűrűjét elválasztó sánca az 1968-69-ben végzett ásatás leletei alapján XI. századi. Németh Péternek ekkor sikerült a Megváltóról elnevezett XII. századi, kéttornyos homlokzatú monostor templomának nyugati felét megtalálni. Ma már csak a Nemzeti Múzeum XII. századi, aranyozott ezüst, gazdagon díszített szenteltvíztartója emlékeztet az elpusztult monostorra. A Kállayak a XV. században is bírták Belve (ma élő helynév: Bölyve) mocsarat és halászó vizet. Kállay János Zsigmond királytól kapta adományba. A XVIII. században a Kállayak mellett a Kércsy és a Vay család voltak a jelentékenyebb földesurai. 1772-ben öt földesura. Apagyi Ferenc, Niczky József, Bónis László, Megyery Imre és Tahy Ádám közül egy sem a régi birtokosok közül való. Az ötnek is csak 9 úrbéres jobbágya volt. 1848-ban 470 lélek lakta. Kiss Lajos gyűjtése szerint a határ északi részén két a középkorban is emlegetett vízfolyás, a Ticce és a Járat között, mintegy 3-4 hodnyi területen, a XVI-XVII. században földvár volt, szerinte Zólyomi Dávidé. Zólyomi birtoklására azonban kétségtelen adatunk nincs.