A nyírbátori minorita kolostor 2008. márciusi kutatása – amelyet Németh Péterrel, Juan Cabellóval, Jakab Attilával és Kiss Csabával együtt végeztünk – a templom-szentély belsejének egy kis részére, a templom északi oldalának a déli kolostor-szárny által takart bizonyos részeire, a szentély külsején a délkeleti poligonablak, a torony, a déli kolostorszárny udvari homlokzatának, a kolostor keleti szárnyából megmarad alapfalak és a templom déli homlokzata előtt egy támpillérköznyi terület vizsgálatára terjedt ki.

Részletek...

Bán István (1931. november 3. Nyíregyháza – 2006. május 23. Miskolc) református lelkész, vízügyi tervezőmérnök. 1956-ban, a reformáció emlékünnepén (okt. 31.) és halottak napján (nov. 2.) a nyíregyházi rádióban a forradalmat, a forradalmárokat dicsőitette.

Részletek...

Még nem töltöttem be a 20. életévemet, abból egy jó negyedév még hiányzott, ami-kor 1947. február 1-jével beválasztottak a Magyar Kommunista Párt Nyíregyházi Szervezetének Végrehajtó Bizottságába és függetlenített funkcionáriusként betöl-töttem a káderesi (személyzeti) tisztséget.

Részletek...

Nyíregyháza egyik gyöngyszeme a Sóstó. Gyógyvizű, összefüggő vízfelületű, délről és nyugatról erdőkkel szegélyezett tavát már az I. katonai felmérés térképén is láthatjuk a Kemecsére menő országút bal oldalán, mely út a tavat az Igritz mocsártól választja el.

Részletek...

E dolgozattal emlékezünk arra, hogy száz esztendôvel ezelôtt, 1906-ban jelentmeg Darányi Ignácz m. kir. földmuvelésügyi miniszter megbízásából Péch Jó-zsef miniszteri tanácsos, vízrajzi osztályvezetô szerkesztésében „A Tisza haj-dan és most” címu monográfia.

Részletek...

I. Ferdinánd király 1533. május 6-án armálist adott ki hevesi Bornemissza Benedek és vele azonos nevu atyjafia számára. Nem mondható, hogy ezen királyi adománylevél teljesen ismeretlen volna a szakirodalomban, de az sem, hogy az ismertebb alapmuvek említést tennének róla.

Részletek...

A Gutkeled nembeli Bátoriak ecsedi ágának annak ellenére, hogy a XV–XVI. szá-zadban az ország legbefolyásosabb és leggazdagabb családjai közé tartoztak, a mainapig nincsen modern családtörténeti feldolgozása.

Részletek...

Szatmár megye hatóságának most megjelent oklevéltárával teljessé vált az északkelet-magyarországi régió középkori hivatali írásbeliségének a feltárása. Szabolcs megye oklevelei két kötetben (1386-ig és 1387–1526),2 míg Bereg, Ugocsa és Szatmár megye oklevelei egy-egy kötetben láttak napvilágot. E négy megyéhez csatlakozik ötödikként Ung megye, amelynek ugyan oklevéltára nem jelent meg, de azokat Engel Pál a nemesi társadalomról írt munkájában bőven hasznosította. (Máramaros megyét kialakulása és későbbi története kiemeli a vizsgált keretből, a nemesi megye csak a 14. század végére alakult ki.) E megyék jelentős különbségeik ellenére rendelkeznek egy fontos közös jellemzővel: Szabolcs, Szatmár, Bereg és – tegyük hozzá – Ugocsa megyék területén az egyetlen közhitelű intézmény a megyei ítélőszék, latinul a sedes iudiciaria (rövidítve: sedria) volt.

Részletek...

A középkori magyar közigazgatás-, azon belül legfőképpen a megyei intézménytörténet egyik leghomályosabb pontja a járások kérdése. Fontosságát az adja, hogy akirályi egyenes adókat a megyékben a Zsigmond-kor folyamán már bizonyosan járásonként szedték be.

Részletek...

A Kállay család levéltárában korunkra maradt egy olyan egyszerű papírlap, amely-nek egyik oldalán két oszlopban Item-ekkel elválasztott sorokban nevek találhatók.

Részletek...

Régóta foglalkoztatja a kutatókat a nyírbátori Szent György templomban állt stallum(ok) története. Ám nem annyira a munka művészettörténeti értéke felett zajlott/zajlik a vita, hiszen azt immáron több mint hetven esztendeje Bárányné Oberschall Magda elemezte, leírta és tisztázta, Voit Pál pedig pontosította, ha-nem akörül, hogy hol állították fel először?

Részletek...

Balog János fia Mátyás szabómester valamikor az 1380-as évek végén születhetettaz akkor Szabolcs megyéhez tartozó Böszörmény faluban. Élete folyhatott volnaugyanúgy, mint megannyi más emberé, hiszen nem született elôkelô családba, mégcsak nemes sem volt.

Részletek...

A külföldön régensnek nevezett, királypótló Horthy Miklós, aki közel negyedévszázadon át volt a magyar királyság vezetője, megalkuvó természete miatt, saját és tanácsosai belátása szerint úgy váltogatta miniszterelnökeit, ahogy a pillanatnyi előnyök azt megkívánták.

Részletek...

Bálint György szerint: „Ha a béke egyszerre nagyon aktuálissá válik, az mindig gyanús.” Ugyanezt a tiszaeszlári vérvádról is elmondhatjuk. 1976-ban Kalenda Zoltáne témában még nyugodtan írhatott a modern ember – „nahát, micsoda barbár kor volt az!” – hitetlenkedő hangján. Ma azonban megállapíthatjuk, hogy közéletünk újra és újra gondoskodik arról, hogy az antiszemitizmus problémáját ne érezzük túlságosan távolinak.

Részletek...

A képző történetének vizsgálata nagyon jó kitekintésre (vagy betekintésre) adott lehetőséget egyrészt Nyíregyháza városfejlődésére, másrészt a protestáns kerületi autonómia (és egy ág. evangélikus kerület) működésére vonatkozóan.

Részletek...

A jelen tanulmány a nyírbátori árumegállító jog lehetséges hátterét szélesebbösszefüggésben kívánja bemutatni. Az árumegállító jogoknak különbözô típusalétezett Európában. Akadt olyan helység, amelyen túl a kereskedô már nem vihettetovább az áruját, míg másutt az árus ember csupán meghatározott idôt volt köteleseltölteni (pl. egy éjszaka, 1–3 nap, két hét).

Részletek...

Rendkívül örvendetes, hogy a késő középkori épített örökségünk kimagasló emlé-keként – kivételesen – a nemzetközi építészet- és művészettörténeti szakirodalom által is számon tartott nyírbátori, egykori Szent György plébániatemplomban és a közelében álló – legutóbbi kutatója által következetesen rezidenciának nevezett – nemesi lakóépület csekély maradványai között is régészeti kutatásokra kerülhe-tett az elmúlt években.

Részletek...

A beregszászi járásközi árulerakat az 1960-as évek elején a város különböző részein több, apró épülethelyiségben volt lehelyezve, közülük néhány a mai Bocskai utcán, a sokak számára ismerős ruhagyár szomszédságában és a Járási Fogyasztási Szövetkezet irodahelyiségeinek közelében, valamint a külvárosban, az úgynevezett Pipanyak környékén.

Részletek...

Szatmárban a 18. század legvégén, illetve a 19. század legelején tűnt fel a Jeszensz-ky család. Valójában azt mondhatjuk, hogy mintegy varázsütésre, hiszen ennek a névnek azelőtt nyoma sincs itt, ebben az időben azonban már egyszerre több tucatnyian is viselik, ami első ránézésre talán rejtélyesnek tűnik.

Részletek...

„Meggyesen, ha megdobnak egy kutyát kővel, Szondit talál el” – mondták egykor. Családom öregjeitől hallottam ezt, az első hallásra talán negatívan csengő szólást, a Szondinál tekintélyesebb familiák nevével is (pl. a Heteyvel Nyírgelse, vagy a Komoróczyval Hodász esetében). A szólás háttere az, – az egykor kisnemesek lakta vidékeken, mint pl. Szatmár és Szabolcs megyék egyes részein, nem ritka jelenség – hogy némely család tagjai olyan mértékben megsokasodtak, hogy jelenlétük már-már a lakhelyüket adó falu jellemzőjévé vált. Így volt ez a Szondi család és Nyírmeggyes esetében is.

Részletek...

A nemesi okleveleket (armálisokat) az uralkodók kitüntetésként adományozták. 1848-ig különös jelentőséggel bírtak, hiszen egy ilyen oklevél felmutatásával, illetve az oklevélben megnevezett, kitüntetett személytől (az adományostól) való leszármazás bizonyításával kiváltságokat (a nemességhez kötött hivatalok viselé-sét, adómentességet, fegyverviselést, címerhasználatot, stb.) lehetett gyakorolni.

Részletek...

A Tárkányi nevet jó 20 évvel ezelőtt hallottam először anyai nagyszüleimtől. Akkor egy iskolai feladat keretében érdeklődtem az ő szüleikről és nagyszüleikről, így tudtam meg, hogy egyik üknagyanyámat, Géressy András feleségét, Tárkányi Borbálának hívták.

Részletek...

Idén emlékezünk az utolsó magyarországi tatárjárás 290 éves évfordulójára. A Szatmár, Bereg, Ugocsa és Máramaros vidékét érintő eseményeket és azok hátterét többek közt Várady Gábor és Obetkó Dezső már részletesen bemutatták, számos helytörténeti vonatkozás azonban még feltáratlan. Jelen dolgozattal ezt a hiányosságot kísérlem meg pótolni.

Részletek...

2003-ban kötetet adtam ki Nevek címmel, amely 726 oldalon 11 265 debreceni zsidó lakos nevét és adatait sorolja fel két részben: 327 oldalon 5110 főt, akiket a deportálásban megöltek, 393 oldalon 6138 főt, akik megmenekültek.

Részletek...

Ismeretes, hogy a világi értelemben vett történeti Erdély és a középkori erdélyi egyházmegye nem esett egybe: míg előbbi lényegében az Erdélyi-medencével azonos területű, 2 utóbbi nem foglalta magába ennek déli sávját, a Szeben és Brassó környéki szász dékánságokat, ugyanakkor északon messze túlnyúlt rajta, felölelve a Réz-hegység és a Felső-Tisza közti területet is.3 Ez a régió nemcsak azért kezelhető külön egységként, mert a Meszes elzárta Belső-Erdélytől és világi szempontból kívül esett az erdélyi vajda joghatóságán, hanem azért is, mert itt a 14. század legelejétől külön bírói helyettes: a Meszesen-túli (1396-tól tasnádi) vikárius jelenítette meg az erdélyi püspök kormányzó hatalmát.4 Hatásköre – Várdai Pál esztergomi érsek 1543. május 28-i levele szerint – négy megyére terjedt ki,5 melyeket bizton azonosíthatunk Közép-Szolnok, Kraszna, Szatmár és Ugocsa comitatusokkal (hozzátéve azonban, hogy Ugocsának a Tiszától északra fekvő része, továbbá Meggyes és Nagybánya vidéke a 13. század legvégétől az egri püspökséghez tartozott).

Részletek...

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár számára az elmúlt év legjelentosebb irat-gyarapodása az ecsedi városkönyv lett, miután Nagyecsed Város Önkormányzatamegvásárolta a Berey József református lelkész, esperes hagyatékából elokerült kö-tetet. A becses történeti forrás közgyujteménybe kerülésével lehetoség nyílik a könyvdigitalizálására és restaurálására is.

Részletek...

1427. január 19. Bátor. Bátori István és társai levele Miklós leleszi préposthoz, amelyben értesítik, hogybizonyos birtokaik határa ügyében sikerült megegyezniük és minderrôl oklevél ki-adását kérik tôle. Továbbá barátságukra való tekintettel levélvivôje útján tájékoz-tassa ôket arról, hogy mit kíván tenni.

Részletek...

Késô középkori arisztokratáink birtokait, különösen pedig várbirtok-állományátilletôen összetett, nagy eltérésekkel bíró képpel rendelkezik a magyarországi kutatás.Köszönhetô mindez elsôdlegesen a nemesi családi levéltárak sajátságos,pusztulásokkal tûzdelt históriájának.

Részletek...

„Az összes Bátori családoknak több tekintetben legkitünőbb tagja. Ékesedett számos köz és magán erényekkel, s az utób-biak közt nem kevéssé magasztaltatott korában hallatlan élettisztasága, minek jellemzéseül ’nőtelen’ melléknévvel ruháztatott fel.”2E szavakkal vezeti be munkáját, az eddigi szakirodalom alapján írástudatlannak ismert és erdélyi vajdai méltóságát részben erőszakossága miatt elvesztő Bátori Ist-ván első, s máig egyetlen történeti életrajzát Kerékgyártó Árpád.

Részletek...

Bátran mondhatjuk, hogy Fortuna néha bizony kézen fogja a kutatót! A 2000. esztendő végén jelent meg ugyanis a nyíregyházi Jósa András Múzeum millenniumi tanulmánykötete, s ebben olvasható e sorok írójának a Szatmár megyei Gyügye középkori és kora újkori történetét feldolgozó kicsiny írása is.

Részletek...

Kiss Lajos, egykori múzeumigazgató, a múzeum történetét bemutató könyvében az 1895-ös évnél említi, hogy Márky Elek „főlevéltárnok úrtól” több megyei relik-via is bekerült a gyűjteménybe.

Részletek...

Bölcs Leó sokszor idézett tudósítása, hogy az általa türköknek nevezett magyarok „nemzetségek és törzsek szerint szétszéledve, télen-nyáron folyvást legeltetik lovaikat”.

Részletek...

Amikor a száműzetés fanyar sorsára jutott II. Rákóczi Ferenc fejedelem hozzákezdett az Örök Igazságnak ajánlott Emlékiratainak megírásához, a magára maradt ember mélyen önmagába tekintő számadásával ebben a mondatban foglalta össze történelmet jelentő közszereplését: „Nem félek őszintén kinyilatkoztatni óh török igazság, kinek jelen munkámat ajánlám, hogy egyedül a szabadság szeretete és a vágy hazámat felmenteni az idegen járom alól, volt célja minden tettemnek.”

Részletek...

I. Ferenc József és Kossuth Lajos városházi arcképe. A dualizmus korában két politikus portréit festtették meg a vármegyék és a törvényhatóságok a legnagyobb számban: az egyik az uralkodóé volt – hivatalból, a másik Kossuthé – tiszteletbôl.

Részletek...

2008-ban emlékezünk meg a Jósa András Múzeum jogelőd intézménye, a vármegyei múzeum alapításának 140., és a létrehozás körül elévülhetetlen érdemeket szerzett alapító, Jósa András halálának 90. évfordulójáról. Halála óta, 1918-tól az ő nevét viseli szeretett múzeuma.

Részletek...

A földért folytatott évszázados küzdelemnek Szabolcs megyében sajátos emlékei vannak. A jobbágyságot megszüntető 1848-as áprilisi törvények kihirdetése után több településen került sor pereskedésre, kisebb zendülésre a felszabadított jobbágyok és a földesúr között. A vita tárgya szinte minden esetben a földek elkülönözése, vagyis a majorsági földek és a jobbágytelkek szétválasztása volt.

Részletek...

Nyíregyháza a török hódoltságot követően az 1700-as évek elején még mindig jelen-téktelen településnek számított „Gróf Károlyi és Palocsay birtokában, lakossai Oroszok, Reformá tusok és igen kevés Catholikusok, kik a földmivelésre ügyetlenek[,] az Uraság-nak tartozó taksát rendetlenül fizették és egyébb törvényes közdolgaikban is igen restek” voltak.

Részletek...

Krasznay Péter kemecsei szolgabíró nemrég megjelent visszaemlékezésében, miután (tévesen) az 1883-as nyíregyházi per évére datálta Solymosi Eszter tiszaeszlári eltűnését, az az évi események krónikájában a decemberi tisztújításról ennyit tartott érdemesnek lejegyezni: „az csak a formalitás kedvéért látszott megtartottnak, mert az összes tisztikarnál éppen semi [sic!] változás nem jött közbe, az egész egy fél nap alatt bevégződött, mindenki közfelkiáltással újból beválasztatott, közöttük én is főszolgabírónak.” Számba véve a decemberhez vezető út történéseit, ennél azért többről volt szó.

Részletek...

Az előadás főcíme idézet, majdhogynem plágium. Tudatosan vállalt forrása: „UnaGiornata particolare”, mint Ettore Scola emlékezetes filmje Sophia Lorennel és Marcello Mastroiannival, ahol a hátországi hétköznapok amúgy is kusza szövevényébe – Hitler római látogatása apropóján – durván beletapos a fasiszta diktatúra.

Részletek...

A magyar sajtó történetét és térségünk első lapjait tanulmányozva kirajzolódnak előttünk azok a feltételek, amelyek egy-egy megyében vagy annak székhelyén segítették az első periodikumok megjelenését. Ezek között kell említenünk a mindenkori kormány sajtópolitikáját, a törvényes keretet, amely gátolta vagy támogatta a hírlapok kiadását.

Részletek...

A forradalom leverését követően a szovjet hadsereg nyomában megérkeztek az állambiztonsági szervek is, hogy segítsenek a Moszkvában kiszemelt és felállított bábkormánynak a „rendteremtésben”.

Részletek...

A Magyar Királyság birtokviszonyairól már a múlt században Acsády Ignác próbáltösszefoglaló képet nyújtani. Törekvése a magyar történettudomány elsô szakaszában úttörônek tekinthetô, hiszen ekkor még alapvetô ismeretei sem voltak a történettudományt művelőknek arról, hogy a hódoltság idôszakában országos szintenmilyen birtokarányok alakultak ki, és ezeknek milyen jellemzôik voltak.

Részletek...

A középkori Szatmár vármegye felszíne három, élesen elváló területre osztható: a vármegye nyugati harmadán terül el a Nyír(ség) az Érmellék kezdeti szakaszá-val, keleten a vulkanikus eredetű Avas és a Gutin hegység található, s a kettő között helyezkedik el a Szatmári-síkság, amelyet délen a Bükk vonulata zár be.

Részletek...

„A dúsgazdag, gőgös, mogorva s féktelen zsarnokságra törekvő főurat csak Mátyás király vaskeze birta zabolán tartani; a mint a dicső király Bécs várában 1490-ben elhunyt, Báthori szabad folyást engedett vad szenvedélyeinek … az ország bírája, Erdély vajdája s székelyek ispánja, mint a középkori féktelen oligarchák kiváló példánya, dölyfében, embertelen kegyetlenségében, vérlázító zsarolásában többé határt ismerni nem akart…” – sommázta véleményét a székelyek állítólagos elnyo-mása miatt Bátori István országbíróra (1471–1493) és erdélyi vajdára (1479–1493) négy évszázaddal később is neheztelő Szabó Károly 1889-ben megjelent cikkében.

Részletek...

Az utóbbi két évtized középkor-történeti kutatásai hosszú idô után ismét nagyérdeklôdéssel fordultak a megye, mint közigazgatási egység és a megyei törvényszék,mint jogintézmény irányába.

Részletek...

1436. február 22-én a Székesfehérvárott tartózkodó Zsigmond király (1387–1437) egy olyan politikai döntést foglaltatott írásba, amely közvetve kapcsolatot teremtett a Felső-Tisza-vidék nemesi társadalma és a távoli Nyitra megye között: ekkor adományozta ugyanis az uralkodó a két Vágmenti váruradalmat, Csejtét és Jókőt Gúti Ország Mihálynak.

Részletek...

Az ország északkeleti részére vonatkozó okleveleinek tanúsága szerint II. Lajos ki-rályunk (1516–1526) 1520 januárjában és szeptemberében Szabolcs és Szatmármegyékben tartózkodott, legalább három esetben megpihenve egy-két napraNyírbátorban, a Bátori család névadó mezôvárosában is.

Részletek...

„A család az egymással leszármazás útján kapcsolatban álló, egy vérből származó, azonos történeti múlttal bíró és ennek folytán összetartozó személyek összessége. Az elődök tisztelete és emléküknek meg-becsülése az alapja a családszeretetnek és egyszersmind a hazafi -ságnak is. Ezért amelyik család a múltját elhanyagolja és őseinek emlékét nem tiszteli, az a nemzet életfájának egyik gyökerét metszi el...”

Részletek...

A Vay család berkeszi levéltára Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékre vonatkozó, I. Lajos-kori (1342–1382), világi oklevélkiadók által kibocsátott és nyomtatásban mindeddig publikálatlan oklevelei feldolgozásának soron következő dolgozata a címben feltüntetett időszak országbírói diplomáit veszi sorra, felsorakoztatva ezeket az Anjou- és Zsigmondkori Oklevéltár számos „berkeszi” regesztája mellé.

Részletek...

A Vay család berkeszi levéltárából eddig a Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékrevonatkozó, I. Lajos-kori (1342–1382) oklevelek közül a világi bírók által kibocsátott ésnyomtatásban mindeddig publikálatlan okleveleket dolgoztam fel, felsorakoztatva ezeket az Anjou- és Zsigmondkori Oklevéltár számos „berkeszi” regesztája mellé.

Részletek...