Szabolcs vezér, akitől a megye nevét nyerte, a Tisza mentén várat épített. Szemben a tokaji heggyel, hogy őrizze a fejedelmi és követi utakat. A Nyírség urává lett, a tájé, mely Erdély felé nyújtózott. A várban egyszer király is járt, Szent László, aki törvényt jött kihirdetni a földvárba. Voltak itt őslápok, tocsogók, erek és patakok, zavartalanul fújt a hegyekből lezúduló szél, hajtotta a homokot, mely rosszabb volt az esőverésnél. Műhelyében aranykincset készítettek az ötvösök Rakamazon, Tímáron ügyes bőrösök szolgálták a vezér háza népét. A történelem nem volt kegyes az ide telepedettekhez. A hont foglalók után jövők megismerték szigorát. Kunyhó ajtórepedésén nézte a szegény, mint emel Bátorban katedrálist az ura. Követni sem tudta, miként váltja itt egymást magyar király, várost alapító erdélyi fejedelem. Volt az itt élő török elől bujdokoló, Bocskai büszke hajdúja, Báthori katonája. Siratta jó urát, Rákóczit, ki innen indult bujdoklására, emlékét őrzi fa, vers, dal. Emlegeti a hős Simonyi óbestert Kállóban, de emléke sem tudja feledtetni, hogy e városban, a megyeházán, a szegénylegény talpa alá tüzes padlón verték a tánc ütemét.

A nyírségiek nemegyszer megfogyatkoztak. Háború, pestis, tüdőbaj, tűzvész tizedelte őket. Helyükbe jöttek és magyarrá lettek elszásziak, lotharingiak, telve reménnyel. És jöttek ökrösszekérrel Gömörből, Békésből a tirpákok. Ők szlovák Bibliából imádkoztak, Luther hitén voltak, és az országban elsőként váltották meg magukat örökre a földesúri hatalom alól. Ők tették várossá a mai székhelyet, Nyíregyházát. Bokortanyáik védőn bújtak össze, szorgalmukkal vettek erőt a homokon, építettek várost, iskolát, templomot, házat. 1837-ben már királyi pecsét hitelesítette településük városi rangját.

Másfélszáz esztendő talán semmiség egy város életében. A históriában csupán egy villanás. És mégis, ennyi idő elég volt ahhoz, hogy Nyíregyházát lakói 120 ezres településsé fejlesszék. A poros kisvárosból, melyet Krúdy olyan szépen írt le, pezsgő helység lett, az iskolák és főiskolák városa, a zene fellegvára, kiránduló túristák célpontja, új vállalkozások telephelye. Tereinek egymásba nyíló rendszere levegős belvárost ölel körbe, megőrzött régi épületei szemet gyönyörködtetnek. Itt összpontosul a kereskedelem, az egészségügy, az oktatás, és innen sugárzik szét a megyékbe az új, polgárosodó kor modern szelleme. A megyeszékhely kisugárzó hatása érezhető a környező településeken is. A Nyíregyházához tartozó Sóstó gyógyvizével az idegenforgalom központjává fejlődik. A város a befektetők érdeklődését is felkeltette, az itteni képzett munkaerő és a kedvező infrastruktúra vonzó, ami a város fejlődésére gyakorolhat nagy hatást.

Ha könnyebb is lett az élet, könnyűnek mégse mondható. Mert a szél a Kárpát felől ma is hajtja a homokot. Küzdeni kell itt a kenyérért, a munkahelyért, a nyári forróságban éget a tüzes homok. De maradásra késztetően állnak itt most is a nyírek, e fehér felkiáltójelek.

(Forrás: Szabolcs-Szatmár-Beregi képeskönyv Burget Lajos kísérőszövegével)